|
Köszöntő
H. L. 2005.10.19. 01:56
Ami egyúttal valahol búcsúzó is. Viszont van egy olyan mondás, miszerint ha valami véget ér, akkor azzal valami új is elkezdődik.
Köszöntő
Ami egyúttal valahol búcsúzó is. Viszont van egy olyan mondás, miszerint ha valami véget ér, akkor azzal valami új is elkezdődik.
A mi esetünk is bizonyíték erre…
Az én falum Mezőfalva című havonta megjelenő községi (nyomtatott) újságot 2003. márciusa óta gondoztuk Horváth László lapigazgatóval.
Eljutottunk oda, hogy az emberek várták már a megjelenést, hiszen nagyképűség nélkül állíthatjuk, hogy mint küllemében, mint tartalmában a lap jelentős minőségi javuláson ment keresztül.
Amíg nem feszegettünk kényesebb témákat, a mezőfalvi képviselőtestület egyöntetűen dicsérte munkánkat. Kritikaként viszont minden beszámolókor azt hallottuk, hogy kezünket tartsuk még jobban a falu pulzusán.
Aztán amikor ténylegesen megtettük ezt, már “nem értettünk az újságíráshoz, bulvársajtós stílusúvá tettük a lapot; egyoldalú, igaztalan, sőt hazug dolgokat írtunk meg benne, és hagytunk megjelenni ilyen cikkeket”.
“Mivel Az én falum Mezőfalva a képviselőtestület lapja(??), és az ő pénzükön jelenik meg minden hónapban(???), hogyan is merészeltünk rágalmazni(?), egyáltalán tollunk hegyére tűzni képviselőket ?!”
Végül is a képújságról és a május 1-jéről szóló cikkek “buktattak meg” minket. Ez a bíráló kritika már nem volt emészthető néhány képviselő számára, így megszületett az ítélet: vagy “mindenért” bocsánatot kérünk, vagy vezetésünk alatt nem kapjuk meg a falu pénzéből(!) a megjelentetésre, a nyomdaköltségekre kiutalt összeget. Minderről a mindenki számára hozzáférhető önkormányzati jegyzőkönyv is árulkodik.
Egy újságíró rémálma a hiteltelenség kialakulása. Ha mi bocsánatot kérünk, egyértelműen arcul csapjuk magunkat, és hiteltelenné válunk. Lelkiismeretünk nyugodt, úgy gondoljuk, hogy amit leírtunk, az a valós helyzetet tükrözte, így a “felkérésnek” nem tettünk eleget. Ráadásul innentől minden mondatunk, minden szavunk górcső alá került volna, ami elméletek gyártását, a sorok mögött rejlő vélt üzenetek tetten érését, és azok továbbgondolását hozta volna magával. Mivel ebből nem kértünk, lemondtunk…
Így a (nyomtatott) újság is megjelenhet a továbbiakban.
A másik probléma a stílussal volt. Sajnos azonban a kábelhálózaton kialakított mezőfalvi képújság elsorvasztását, illetve egy ötezres község majálisának elkótyavetyélési szándékát ennél finomabban aligha lehetett volna megírni…
Ennek a történetnek tehát vége lett, ám elkezdődött valami új! Átköltöztünk az Internetre!
Tudjuk, hogy ez Mezőfalván korlátozott számban lesz elérhető, mégis bízunk abban, hogy a község lakói továbbra is megkeresnek minket, akár olvasási, akár közlési szándékkal.
A stílus változatlan marad, sőt kicsit kritikusabb lesz.
Gyalázkodni, gyűlölködni, rágalmazni azonban ezután sem fogunk!
Mint ahogyan eddig sem tettük ezt soha…
Bán Balázs
Az én falum Mezőfalva exfelelős szerkesztője
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
